Post thumbnail

A Way Out – Magnum Opus

POSTED BY Nil november 27, 2019

Bevallom nehéz egy ilyen játékról úgy mesélni, hogy ne lőnék el néhány igencsak fontos és csavaros fordulatot. Minden esetre azért megpróbálom leírni miért érzem azt, hogy ha nem játszottam volna ezzel a játékkal kevesebb lennék. Kezdjük úgy, hogy a játék nem hosszú, mindössze 5-6 órás intenzív rohammal végig lehet venni, méghozzá egy barátunk társaságában. Igen hölgyeim és uraim, nem trükk és nem ámítás, a játék Only multi, pontosabban Co-op stílus, de mielőtt a fanyalgók hosszanti lemondó tekintettel húznák el a szájukat, meg kell jegyezzem, ezt a játékot nem is tudnám Soloba elképzelni. Egyszerűen lehetetlen, mind történet, mind játékstílus tekintetében. Továbbá azt is meg kell jegyezzem, elég ha a duóból egy embernek megvan a játék, barátja/barátnője/komája/ szomszéd Joli néni ha be van hívva ingyen és bérmentve lehet társunk a kalandban.  A játék stílusát tekintve egy külső nézetű akció kalandjáték, megspékelve jó adag természetes humorral, és drámával. A természetes szót külön hangsúlyozom nem csak a vicces, de a drámai részekre is. Nincs túlerőltetve, és egyáltalán nem gliccses, mint a manapság divatos játékoknál. Egyszerűen csípőből hozza a stílus legjobb formáját. A játékot játszva lehetetlen nem észre venni, hogy milyen alapművekből vesz kölcsön a game, mint például a remény rabjai vagy a sebhelyes arcú, maga a játék is olyan mintha egy filmbe lennénk. Megvan a stílusos felvezetés, tetőpont, és lezárás, a végpontok között viszont nincs üresjárat, még a nyugodt percekben történő, többnyire beszélgetős részek is folyamatosan fenntartják a figyelmet.

Spoilermentes sztori következik:

A történet szerint a hetvenes évekbe járunk. Főszereplőink Leo és Vincent. Első emberünk már bent ül egy ideje, a második éppen a játék nyitányában érkezik. Már a játék elején összefognak, mert kiderül van egy közös ellenségük. A miérteket most nem szeretném részletezni, a lényeg hogy ez a közös ellenség bizonyos Harvey elleni bosszú hadjárat indítja be a mi kis kalandunkat, ami kezdődik a börtönből való kiszabadulástól, de bátran mondom utána is hagy rendesen kakaót a sztoriba.

Rövid leírás vége J

 Esetemben Leo volt a kiválasztott karakter, Memphis Vincentet kapta meg. Első hősünk igazi forrófejű, tukó aki jobbnak látja mindent az öklével rendezni. Vincent valamivel nyugodtabb megfontoltabb karakter, nem szeret feltűnést kelteni, és morálisan ő áll a „pozitívabb” oldalon. A játék ízét kettejük co-operációja adja.  Két teljesen eltérő pasas egy cél érdekébe mennyire képes az összedolgozásra. Ez amúgy ránk, játékosokra is igaz. Oda kell figyelni a partnerünkre, mert egy rossz időzítés és máris kezdhetjük elölről. A játék továbbá választási lehetőséget kínál egy – egy probléma megoldására, méghozzá úgy hogy az vagy Vincent vagy Leo stílusának kedvez. Nem egy ilyen lehetőségnél nekünk, játékosoknak is ki kellett egyezni, melyik megoldás a jobb. A feladatok egyébként nagyon „valóságszagúak” értem ezt úgy, hogy nem rugaszkodik el annyira a valóságtól, hanem annak talaján egyensúlyozva, egy élvezetes, és látványos játékot tesz le az asztalra, amint már írtam fentebb is, mintha egy filmet néznék amiben én vagyok az egyik főhős. A két karakter nagyon hamar megszerethető, és könnyen átérezhetjük a helyzetüket, azonosulhatunk a céljaikkal, ismerhetjük meg a múltjukat (Többé kevésbé), viszont ami miatt kilóra megvett a játék, amiért azt mondtam, hogy ha ezt most kihagytam volna, kevesebb lennék az a lezárás (Természetesen figyelembe véve azt a kalandot amin végig mentem a társammal, mert pont így lesz kerek a kör, így lesz egész a játék.) Nem spoilerezek, akinek felkeltette az érdeklődését, és még nem próbálta ki, uccu neki keressen egy havert és pörgesse ki, nem fogja megbánni.

Kicsit rátérve a technikai részére, a játék nem ronda, de nem is szép. Érezhető hogy a nyíltabb (pl erdős) tereket kicsit randábban kezeli a játék, de ez nem volt képes kitépni a hangulatból. Az irányítás pipa. Alapból kontrollerre szabták , de én billentyű egér kombóval is gond nélkül helyt álltam, szóval erre se panaszkodhatok. A szinkronok rendben vannak, Leo kissé suttyó motyogó stílusa nagyon bejött, de igazából elmondható, hogy a játékban elhangzó monológok szerintem jók lettek. Zenéből nem sokra emlékszem, de amire igen attól még most a cikk írása közben is feláll a hátamon a szőr. Nagyon erős, és nagyon betalált. Ott és akkor csendül fel amikor kell.  Ami egyedül zavart de az is csak a játék elején, az az osztott képernyős megoldás.  (Igen, tök mindegy hogy lokálisan , vagy online játszuk akkor is osztott képernyő) A megvalósítás tetszett, meg értem én hogy ez miért kellett, de kellett jó fél óra míg megszoktam a nézetet, főleg az irányítás miatt, illetve néha lányos zavarba kerültem, amikor rájöttem, hogy már vagy fél perce a rossz screent bámulom. Ezt leszámítva viszont tényleg semmi panaszom nem lehet a játékra, ez a kis affér is olyan amit egyébként egy fél óra alatt meg lehet szokni, és utána már úgy megy mint az ágybasz@rás. 

Mindent össze vetve a játék nem tökéletes, de olyasmit mondhat el magáról, amit a manapság érkező tucatjátékokból csak kevés: Szíve van. Ezt a játékot törődéssel készítették, és ha adunk neki egy esélyt megjutalmaz. Néha a poénok által keltett nevetéssel, néha egy egy jó akciórésszel, és torokszorító pillanatokkal. Nekem személy szerint betalált, és nálam ez az egyik Magnum Opus, ha élhetek a kifejezéssel.

Author Profile

Nil
Nil
Gyerekkoromtól kezdve egyfajta szimbiózissal élek a számítógéppel. Foglalkozásomat tekintve informatikusként tengetem a mindennapjaimat, így a játék mellett a munkám fő eszköze is a számítógép. Így a harmadik X elején elmondhatom, hogy rengeteg féle/fajta játék megfordult a kezeim között. A 90-es évek óta játszom, első meghatározó játékaim közé tartozik a Crusader No Regret, Fallout 1, Imperium Galactica valamint a Wingcommander, és Half Life. Szinte minden típusú játékkal foglalkozok, nálam a tartalom számít, mintsem a stílus. (Na jó kivéve az autós és sport játékok, azok nem igazán kötnek le hosszú távon.) Régebben foglalkoztam már hobbi szintű cikk írással, amit az oldalon ismét folytatni szeretnék.
Néhány kedvenc játék: Half – Life, Xcom sorozat(Ufók is), Total War sorozat, Metro 2033 és Last Light, Deus Ex sorozat, Battletech, Battlefield sorozat.
Kedvenc filmek: Kedvencek temetője, Az Út, Mad Max filmek, Gyűrűk Ura trilógia, Páncélba zárt szellem (Az anime)